Autós magazin mindenkinek

Az Avensis nem az én autóm – legalábbis nem most, harminc évesen. De ha tesztautónkat valaki meghitelezné nekem előre, és eldugná egy garázsba, akkor úgy húsz év múlva minden további nélkül megvenném.  Függetlenül attól, hogy addigra ma még megjósolhatatlan irányba fejlődik az autógyártás, az egyetlen kizáró tényező a gázolajkészletek elapadása lehetne, így ha valaki kedvet kapott a fenti projektem finanszírozására, azt kérem, hogy jelentős mennyiségű gázolajat is tartalékoljon számomra.

 

Azt hiszem, azért némi magyarázatot illik hozzáfűznöm mindehhez, mielőtt azt hinnék, hogy az elmúlt hetek változékony időjárása teljesen elvette volna a realitásérzékemet, hiszen a többség számára az Avensis szinte biztosan nem tartozik azok közé az autók közé, amelyeknek feltétlenül bérelt helye van a sosem megvalósuló, képzeletbeli álomgarázsban. A Toyota középkategóriása számukra csak egy a távol-keleti márkák hasonló autói közül, ráadásul az idehaza az átlagosnál is erősebb sztereotípiák közül talán csak a „megbízhatóság” szerepel az Avensis mellett, míg a riválisok esetében a „sportos” (Mazda 6, Honda Accord) szerepelnek. Ráadásul az utóbbi időkben megbízhatóság terén is kiegyenlített lett a verseny, így kellő tájékozottság hiányában sokak számára autóvásárláskor szóba sem kerül az Avensis.

 

Ezen szeretett volna változtatni a Toyota az új modell esetében, nem véletlen, hogy az Avensis-t ezúttal a sportos jelzővel látta el a marketingcsapat, hiszen ha a leendő vevő az összehasonlítás kedvéért legalább betér a Toyota szalonba is, akkor máris félig nyert ügye van a márkának. Ha esetleg alkalma van kipróbálni mondjuk a mostani tesztalanyunkat, akkor jó eséllyel már nem is folytatja a kutakodást, hiszen az Avensis igazai énje használat közben mutatkozik meg.

Nem mintha kívülről szemlélve bármilyen kivetnivalót találnánk az új Toyotán, amely megőrizve a márka jellegzetes vonásait vált dinamikusabbá: az övvonal ennek megfelelően meredeken emelkedik, amit kiemel a tetővonal kupésan hajlított íve, és a karosszéria oldalára messze felnyúló hátsólámpák. Szemből szintén a nagyméretű világítótestek, és a bőkezűen krómozott hűtőrács ad egyedi jelleget az Avensisnek. Igazából semmi hivalkodás, semmi feltűnősködés, mégis szerethető harmóniát sugároz az autó, és ez így is van rendjén, hiszen az igazi értékeket, például az egyes karosszériaelemek példamutatóan precíz illesztéseit úgyis csak az avatott szem veszi észre…

 

 

Bent ugyanez a jellegzetes „toyotás” miliő fogad, de itt már első pillantásra tapintható a minőség annak ellenére, hogy a márka hagyományainak megfelelően az utastérben a szürke szín különböző árnyalatai uralkodnak. Az elektromosan állítható első fotelekben helyet foglalva kiderül, hogy a látszat egyáltalán nem csal, sőt: az Avensis minden porcikája a nyugodt kiszámíthatóságot sugározza, ahol minden csak azt az egy célt szolgálja, hogy a legnagyobb kényelemben utazzunk akár a világ végére is. A kezelőszervek, az audio- és hifirendszer, valamint a számtalan funkcióval ellátott fedélzeti komputer kezelése egyszerűbb, mint egy parkolóautomatáé, az oldalanként eltérő belső hőmérséklet, vagy éppen az önmagától akár állóra lassítani képes távolságtartó tempomat kezelése tanítanivalón logikus és egyszerű.

 

 

Gyakorlatilag csak a kormány mögött elhelyezett kis fülek okoznak némi meghökkenést a laikus számára, persze mindössze addig, amíg nem tudatosítja, hogy a fokozatmentes automata váltót vezérelhetjük vele. Nyilvánvalóan ez is a sportosság jegyében került bele az autóba, hiszen a mindennapok során nyugodtan rábízhatjuk magunkat az automatára, amely az egyik legfinomabban és leggyorsabban működő egység, amihez eddig szerencsém volt. Villámgyorsan váltogatja a fokozatokat, nem bosszant minket felesleges váltásokkal, a távolságtartó radarral kiegészített tempomattal kombinálva pedig elsőrangú utazóautóvá avanzsálja az Avensist.

A műszaki csemegéket és finom részletmegoldásokat sokáig lehetne még ecsetelni, ugyanakkor a Toyota igazi lényegét mindezek egysége adja: a teszthét alatt a máskor oly bosszantó autós hétköznapok békés vasárnap délutánná váltak, semmi stressz, semmi idegeskedés, az előttünk sokadszorra is bénázó kollégának ugyanúgy mosolyogva bocsátunk meg, mint a körforgalomba a tükör holtterében jobb oldalról bekúszó biciklistának.

 

 

Mégis, talán éppen ezek miatt fogalmazódtak meg bennem a bevezetőben írtak: a Toyota Avensis nem az én autóm, legalábbis most nem, de húsz év múlva lefogadnám. Most még egy kicsit hiányozna a mindennapok élénkítő stressze, az, hogy a világ külső szemlélője legyek saját autómból, de két-három évtized múlva valószínűleg sok mindent adnék ezért az Avensisért.

 

Méretek (mm): hosszúság 4695, szélesség 1810 magasság 1480, tengelytáv 2700, saját tömeg 1615 kg, megengedett össztömeg 2140, csomagtér 509 l.

Motor: 2231 cm³, max. teljesítmény: 110 kW (150 LE)/3600 ford/perc, maximális nyomaték: 340 Nm/2000-2800 ford/perc; átlagfogyasztás 5,31–8,2 l, tesztfogyasztás 8,4 l; CO2 kibocsátás (g/ km): 174, gyorsulás (0–100 km/h):9,5 végsebesség 205 km/h.

Alapár: Avensis 1,6 Valvematic 5 265 000Ft, a tesztelt változat ára: Premium 2,2 D-4D Premium 10 395 000 Ft