Korábban már többször bevallottam, hogy bár számtalan sok millió forintos, és ami ez esetben fontos, méretes autót volt szerencsém kipróbálni, igazából inkább a mini- és kiskategória modelljeihez vonzódok. Ezek azok az autók, amelyek valószínűleg a legtöbb szituációban a leginkább praktikusak, hiszen köztudott, hogy az autók többségét átlagosan 1-2 személy használja, legtöbbször rövidtávon.

 

 

Erre a célra pedig ugyanúgy alkalmas egy apró négykerekű, mint egy közel öt méter hosszú limuzin vagy SUV, csak előbbiek – amellett, hogy a legtöbb esetben /jelentősen/ kevesebbet fogyasztanak – ezerszer praktikusabbak a sűrű városi forgalomban. Lehet itt érvelni azzal, hogy egy szabadidő-autóból jobban rálátni a forgalomra, vagy hogy nagyobb biztonságban érezzük magunkat bennük: mindez akár igaz is lehet, mindaddig, amíg nem kell naponta 4-5 alkalommal parkolóhelyre vadásznunk a belvárosban, akár itt, Esztergomban is. (A biztonság esetében is lehetne vitatkozni, érdemes megnézni az NCAP törésteszteket és összehasonlítani néhány kisautó eredményét egy-két pick-up-éval…)

 

 

A bevezető alapján talán nem kell ecsetelnem, hogy miért és mennyire vártam a személyes találkozást a Toyota szuperminijével, amely elsősorban a Smart-al szemben jelenthet nagyon is (Mi az hogy?!) megfontolandó alternatívát. Az IQ ugyanis nagyjából ugyanabban a kategóriába indul, még akkor is, ha első pillantásra ez nem feltétlenül egyértelmű. Szemből nézve ugyanis eszünkbe sem jutna, hogy egy három méternél is rövidebb autóval hozott össze a sors minket: a Yaris például alig másfél centivel szélesebb, pár milliméterrel magasabb az IQ-nál, utóbbi szinte merőleges orrésze és szélvédője miatt ráadásul sokkal „erőteljesebb” megjelenésű. A turpisság oldalról tűnik szembe, hiszen a B és C oszlopok között szinte nincs is távolság, az nagy ajtók miatt pedig teljesen valószínűtlennek tűnik, hogy odabenn négyen is elférjenek. Mint ahogyan a valóságban nem is igen fognak négyen utazni az IQ-ban, hacsak a sofőr nem kirívóan mélynövésű: egy átlagos vezető mögött egyáltalán nem marad lábtér a hátsó padon. Az anyósülés mögött már más a helyzet, köszönhetően többek között a lepattintható szövettáskával helyettesített kesztyűtartónak: két ember itt egymás mögött meglepően jól elfér.

 

 

Ettől függetlenül valószínűleg két ember számára a legpraktikusabb az IQ, hiszen ez esetben gyakorlatilag semmilyen kompromisszumot nem kell kötnünk az autó méretei miatt. Elöl két ember nagyon kényelmesen elfér, míg a lehajtott hátsó üléseknek köszönhetően használható méretű csomagtartót kapunk, amit egy szintén egyedi, a már említett kesztyűtartóhoz hasonló módon felpatentozható „kalaptartóval” rejthetünk el a kíváncsi tekintetek elől.

A sofőr szemszögéből nézve igazi különleges élmény az IQ, amely ráadásul simán elnyerte a legnépszerűbb tesztautó címet: belekéredzkedett a benzinkutas, a portás, de a kerítésen keresztül is bekiabáltak hozzám ismeretlenek, hogy ugyan már, hadd nézzék meg a kapu előtt parkoló törpét. A legtöbben a kidolgozottságát dícsérték – okkal, hiszen szó sincs arról, hogy minimálautó lenne a Toyota minije, sőt. Gazdagon felszerelt tesztautónk különlegessége a remekül teljesítő, érintőképernyős navigáció, az esőszenzor mellett az egyliteres motorhoz kapcsolt fokozatmentes váltó volt, amely a végletekig leegyszerűsített az IQ terelgetését.

 

 

A kis motor éppen elegendő volt a mindennapokhoz, városban és azon kívül is, de az 1,33-as benzines, illetve az 1,4-es dízel lehet, hogy jobb választás, ha lesz alkalmunk, ezeket is kipróbáljuk és megosztjuk a tapasztalatainkat. Az IQ fordulékonyságát mindez azonban nem befolyásolja: gyakorlatilag újra kellett tanulnom a tolatást, mivel elképesztő, hogy milyen kis ívben fordul az IQ, nem egyszer „túlkormányoztam” az apróságot. Némi megszokást követően azonban gyorsan rákaptam az ízére, és kerestem a szűk utcákat, fordulókat na és persze az addig minden más járművel reménytelennek tűnő parkolóhelyeket a japán szuperminivel.

 

 

Az IQ nem csak egy autónak látszó négykeréken guruló valami, hanem valóban autó, minőségi anyagokból, precízen összerakva, minden elképzelhető kényelmi extrával felvértezve. Így nem csoda, hogy az ára is ennek megfelelő: a legolcsóbb változat az egyliteres alapmotorral, kézi váltóval 3,2 millió forint, tesztautónk ennél nagyjából egy millióval került többe, márpedig 4 millió forint nem kevés egy három méternél rövidebb autóért. Aki azonban nem akar lemondani a kényelemről, az extrákról és egy különc, remekül összerakott autót keres zömmel városi használatra, az azért látogasson el egy Toyota kereskedésbe, de vigyázzon: az IQ minden értékesítőnél meggyőzőbb eladó…

 

 

Motor: 998 cm3, teljesítmény: 50 kW (65 LE)/6000, nyomaték: 91 Nm/4800. Méretek: hosszúság 2985 mm, szélesség 1680 mm, magasság 1500 mm, tengelytáv 2000 mm. Saját tömeg 895 kg, megengedett össztömeg 1210 kg, csomagtartó 26-655 l. Menetteljesítmények: gyorsulás (0-100 km/óra): 15,3 mp, végsebesség: 1505 km/óra. Átlagfogyasztás: 4,1-5,7 liter/100 km. Tesztfogyasztás 6,1 liter/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 110g/km.