Autós magazin mindenkinek

 

A nagytestvér Q7-esnél sokkal emberibb léptékű, mégis tekintélyt parancsoló a Q5-ös, amiben már nem nézik az embert gyanús ügyleteket folytató üzletembernek, de azért kellő tiszteletet tanúsítanak iránta.

 

Az Audi némi késéssel indított a kezelhető méretű prémium-szabadidőautók között, de el kell ismerni, ezúttal igaz, a jó munkához idő kell elcsépelt kifejezés. A Q5-ös ugyanis több, mint a nagytestvér kicsinyített mása, még ha sok mindent örökölt is a Q7-estől. Az ifjonc sokkal harmonikusabb vonásokkal rendelkezik mint az irdatlan tömegű Q7-es, amely olyan, nem túl hízelgő jelzőket kapott az autós szaksajtótól mint a bálna, vagy éppen a tehén, persze hozzátéve azonnal, hogy minőségben és műszakilag nincs mibe belekötni,

Ennek ellenére sokan csak a feleslegesen óriási, felvágós szabadidőautót látták a Q7-esben, és ebben – a mindennapi használati értékeket figyelembe véve –, igazuk is lehetett a fanyalgóknak. (A szimplán irigyeket ezúttal figyelmen kívül hagynánk).

 

 

A nagyobbik Audi SUV esetében ugyanis a lenyűgöző kényelem és a bunkerszerű érzés sok bosszankodással is párosul a mindennapokban: a szűk utcákban manőverezni, parkolóhelyet találni vagy éppen beállni egy autómosóba, az átlagnál jóval körülményesebb, igaz, a tulajdonosokat az autó presztízse, kényelme, műszaki megoldásai kárpótolják mindezért.

A Q5-nél mindez nem kárpótlásként járt, hanem bónuszként: a Q7 irdatlan méreteiből fakadó hátrányok nem sújtják a kistestvér tulajdonosait. Persze szó sincs arról, hogy szó szerint vegyük a „kis” jelzőt, hiszen alig harminc centi híján öt méter hosszú, 1,9 méter széles autóról beszélünk, amely üresen is több mint 1700 kilót nyom, és bármelyik érzékenyebb környezetvédő sírva fakad a puszta látványától is. Mindezek ellenére mégsem tűnik otromba, tankszerű járműnek, vetélytársai, a BMW X3 és a Mercedes-Benz GLK joggal tarthat az új versenyzőtől.

 

 

Annál is inkább, mivel a beltérben ugyanaz a minőség fogad, mint bármelyik felső kategóriás Audiban, a maximális komfortot a tesztautó fehér bőrülései is tovább fokozták. A minőségérzetnél talán csak a helykínálat szembetűnőbb, a motoros mozgatású, remek oldaltartású ülések bármilyen testméret estében ideális ülőalkalmatosságok, mintha csak a kedvenc foteléből mozizna az ember. Látnivaló itt is akad bőven: a konzervatív, remekül leolvasható műszerfal, az ezüst betétek, a bőr kartámaszok és kormány mellett ott a hatalmas színes kijelző navigációval, tolatókamerával és DVD lejátszóval, a kellemes megvilágításról pedig a méretes napfénytető gondoskodik. Az idők során nagyon kiforrott az Audi MMI vezérlőrendszere, amelynek segítségével könnyedén manőverezhetünk a gyorsan kitanulható menürendszerben.

 

 

 

Külön dicséretet érdemel a blutetooth kapcsolat egyértelműsége: számtalan tesztautóban bosszantóan nehézkes a telefon és az autó összehangolása (már ha egyáltalán sikerül), a Q5-ösben ez szinte magától megy, a rendszer automatikusan felkínálja a kapcsolatot, és onnantól kezdve minden egyes beszálláskor másodpercek alatt ráhangolódik telefonunkra, így egy csapásra megoldódik az autóból telefonálás dilemmája. Talán nem csak a nagytestvér jellegzetes felhasználói célcsoportját, a kopasz fejű ifjú titánok műszaki alulképzettségét jelzi, hogy az említettek ennek ellenére az autóból kikönyökölve-hajolva mindezek ellenére szó szerint veszik a maroktelefon kifejezést…

A további praktikumok felsorolására valószínűleg nem lenne elég hely a rovatban, a méretes, elektromosan mozgatható ajtajú csomagtérben található, sínen mozgó teleszkópos határoló azonban feltétlenül említést érdemel, mivel nagyon hatásosan tartja kordában a csomagjainkat.

A tesztautót a két literes, 170 lóerős dízelmotor mozgatta, amitől be kell vallanom, először tartottam, pláne, hogy a tesztpark előző Q5-ösében egy háromliteres egység muzsikált, de félelmem maximálisan alaptalannak bizonyult. Az Audi új dízelegységére nem lehet panasz, igaz, nem csinál sportautót a Q5-ből, de a dinamikus haladáshoz elég, ráadásul takarékos is: a nyolc liter körül alakult fogyasztás egy 1700 kilogrammos autó esetében remek érték, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a teszthét alatt bőségesen adódott alkalom egy-egy élményautózásra a kiforrott négykerékhajtással.

 

 

Azt hiszem, a fentiek után nem kell magyaráznom, hogy a Q5 jó benyomást tett rám, olyan autó, amiben már nem nézik „üzletembernek” a sofőrt, inkább jó ízlésű, tehetős embernek. Épp ez utóbbi miatt nem valószínű, hogy valaha is ennél mélyebb kapcsolat fűz majd a Q5-höz: a 12 ezer kilométert futó tesztautóra éppen a teszthét előtt érkezett egy vásárlási ajánlat, a kesztyűtartóban maradt tájékoztató tanúsága szerint az újonnan 16 685 508 forintba kerülő autó akkor 14 318 196 forintot kóstált. A teszthét alatt megtett nagyjából 800 kilométerrel és a fenti amortizációs ütemmel számolva az ajánlatot kérőnek további 150 ezer forintnyi árengedményt autóztam össze, ami igazán szép summa. Lehet, hogy néhány év múlva mégis érdemes lesz körülnéznem a használtautó piacon?

 

 Adatok:

A tesztelt változat ára: 2.0 TDI quattro (170 LE) 16 685 508 Ft, az alapváltozat ára: Q5 2.0 TFSI quattro (benzin, 210 LE) 13.033.200 Ft